Rácz Pál
Rácz Pál (Munkács, 1888. jan. 31. – Bp., 1984. aug. 15.): író, újságíró. Szatmárnémetiben tanítóképzőt végzett. 1907-től Beregszászon, Felsőbányán, Nagybegányban, majd Ungváron tanított. 1919-ben a csehszlovák hatóságok tanítói állásából elbocsátották. 1920-ban megalapította, és 1938-ig szerk. a Kárpátaljai Magyar Hírlapot, 1921-38-ban egyidejűleg a Prágai Magy Hírlap ruszinszkói szerk.-je volt. 1938-44-ben Ung vm. és Ungvár tanfelügyelője. 1945-47-ben a miskolci, 1947-48-ban a bp.-i tankerületi főigazgatóság tisztviselője. 1948-ban nyugalomba vonult. Regényei a két világháború közötti csehszlovákiai m. irodalom figyelemre méltó alkotásai. Naturalista ábrázolásmóddal írt elbeszéléseiben főként a társadalom számkivetettjeinek életét mutatta be. 1945 után nem jelentek meg írásai. – F. m. Bereg vármegye földrajza és történelme (iskolai vezérkönyv, Beregszász, 1910); A rongyszedő (elb., Ungvár, 1923); Furcsa emberek (elb., Ungvár, 1924); A könyvnyitó asszony (r.,Berlin, 1926); A szomorú ember (r., Kassa, 1928); A bányarém (r., Kolozsvár, 1933); A gép (r., Arad, 1933); Hangyaboly (r., Arad, 1934).
