Rácz Sámuel
Rácz Sámuel (Pest, 1744. márc. 30. – Pest, 1807. febr. 24.): orvos, egyetemi tanár. Egy.-i tanulmányait 1773-ban Bécsben végezte, azután Nagybányán működött mint kamarai és tiszti orvos. 1783 – 84-től a budai egy.-en az élettan tanára. Híve volt a magyar szakmai és tanítási nyelv bevezetésének, több tantárgyat m. nyelven adott elő a sebészi tanfolyamon. A m. nyelvű orvosi tankönyvírás elindítója. Brown tanítását materialista irányban próbálta továbbfejleszteni. – F. m. Az emberi élet általános ismeretét tanító könyv (Buda, 1772); Orvosi oktatás (Buda, 1776); A salétrom főzésnek… módgya… (Buda, 1780); A physiologiának rövid sommája (Pest, 1789); A nemes magyar nemzethez rövid emlékeztető beszéd, melyben meg-mutattatik, hogy Magyar-Országban lehet, s kell is a magyar nyelvet, és a magyar tanításokat felállítani, és hogy az universitasnak Pest legjobb hely (h. n. 1790); A borbélyi tanításoknak első darabja. Az anatómiáról stb. (Pest, 1794); A borbélyi tanításoknak második darabja. A törvényes orvosi tudományról stb. (Pest, 1794): Orvosi praxis (Buda, 1801). – Irod. Hőgyes Endre: Emlékkv. a bpesti tud. egy. orvosi karának múltjáról és jelenéről (Bp., 1896); Réti Endre: Nagy magyar orvosok (Bp., 1954): Hahn Géza: A materialista irányzat úttörői a magyar orvostudományban (Orsz. Orvos. tört. Kvtár Közl. 18. sz.); Jaki Gyula: R. S. (Élet és Tud. 1957. 13. sz.). – Szi. Csokonai Vitéz Mihály: A híres R. S. úrhoz (1793}.
