Rákóczi György, I.
Rákóczi György, I. (Szerencs, 1593. jún. 8. – Gyulafehérvár, 1648. okt. 11.): erdélyi fejedelem (1630 – 1648). ~ Zsigmond fejedelem és Gerendi Anna fia. Felső-Mo. leggazdagabb protestáns főura. Előbb ónodi kapitány, majd 1615-től Borsod vm. főispánja. Bethlen Gábor hadjárataiban előbb kassai generális, később az egyik hadtest parancsnoka. 1630. nov. 26-án a segesvári ogy. fejedelemmé választotta. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi-család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát. Szövetségben a svédekkel és a franciákkal bekapcsolódott a harmincéves háborúba s a mo.-i rendi jogok és a vallásszabadság védelmére 1644-ben hadat viselt III. Ferdinánd ellen. Elfoglalta az egész Felvidéket s csatlakozott a Brünnt ostromló svéd hadsereghez, hogy együtt vonuljanak Bécs ellen. A szultán azonban letiltotta hadjáratát. 1645. szept. 16-án a linzi békében a kir. a hét tiszai vm.-t engedte át neki élete végéig. Uralma alatt Erdély békében fejlődött: Buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de a prot. ortodoxia szellemében szemben állva a haladóbb puritánus irányzattal s ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak. – Irod. Szilágyi Sándor: I. R. Gy. (Magy. Tört. Életr. 23. Bp., 1893.); Lukinich Imre: I. R. Gy. és a lengyel királyság (Bp., 1917); I. R. Gy. birtokainak gazdasági iratai (kiadta Makkai László, Bp., 1954).
