Rákóczi György, II.
Rákóczi György, II. (Sárospatak, 1621. jan. 30. – Nagyvárad, 1660. jún. 7.): erdélyi fejedelem (1648 – 1660), I. ~. György és Lorántffy Zsuzsanna fia. 1640-ben váradi főkapitány és Bihar vm. főispánja. Az ogy. még apja életében, 1642. febr. 3-án fejedelemmé választotta. 1644-ben a III. Ferdinánd elleni háború idején Erdély kormányzója. 1648. okt. 11-én lépett trónra. Kezdettől fogva a lengyel korona megszerzésére törekedett. 1649-ben szövetségre lépett a kozákok hetmanjával Chmielnicki Bogdánnal, majd 1653-ban hűbéri fennhatósága alá vonta Moldvát és Havasalföldet. 1657. jan.-ban nem törődve a Porta tiltakozásával, szövetségben a svédekkel hadat indított János Kázmér lengyel kir. ellen. A svédekkel egyesülve elfoglalta Varsót, a svéd sereg azonban váratlanul cserbenhagyta. A Visztula menti vereség után kénytelen volt a lengyelekkel megalázó feltételekkel békét kötni s megkezdeni a visszavonulást. Júl. végén az erdélyi sereg a tatárok fogságába esett. ~ csekély kísérettel ért Erdélybe. A Porta szembefordult a nagyravágyó és engedetlen vazallussal, mire a fenyegetett erdélyi rendek nov. 3-án ~t letették, s Rhédey Ferencet választották fejedelemmé. ~ kierőszakolta Rhédey lemondását s 1658. jan.-ban újra elfoglalta a trónt, a török hozzájárulását azonban nem tudta megszerezni. A nagyvezér parancsára a rendek 1658. okt.-ben Barcsai Ákos személyében új fejedelmet választottak, mire ~ haddal indult trónja visszafoglalására. Barcsai ellen győzedelmeskedett, a budai pasa azonban a szászfenesi csatában, 1660. máj. 22-én szétszórta seregét. A csatában kapott fejsebébe halt bele. Felesége, Báthori Zsófia, a Báthori család utolsó sarja révén kerültek a Báthori- birtokok a Rákóczi család kezére. – Irod. Szilágyi Sándor: II. R. Gy. (Magy. Tört. Életr. 19. Bp., 1891); Szabó Magdolna: II. R. Gy. erdélyi fejedelemsége (Szeged, 1935); Kósa János: II. R. Gy. (Bp., 1942.)
