Rakonitz Jenő
Rakonitz Jenő (Bp., 1899. márc. 28. – Bp., 1963. jún. 21.): orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952). Tanulmányait a bp.-i, a firenzei egy.-en végezte, orvosi oklevelét 1924-ben a pécsi egy. orvostudományi karán szerezte meg. 1925 – 1939-ben a bp.-i Ideg- és Elmeklinika tanársegéde. 1946-ban egy.-i magántanári képesítést szerzett. 1948-tól a Szabolcs utcai kórház ideggyógyász főorvosa, 1962-től haláláig az Orvostavábbképző Intézet Ideggyógyászati tanszékének vezetője. Széles körű tudományos munkásságot fejtett ki. Főként a vegetatív idegrendszer kórtanával, klinikumával, terápiájával foglalkozott. Legjelentősebb eredménye a heredodegeneratív bibalizmus kórképéről írt beszámolója, melyben egy addig ismeretlen kórképet írt le. – F. m. Die Eígenerkrankung des Corpus Luysii. Der erste hetedodegenerative Biballismus-Fall (Zeitschrift für Neur. u. Psych. Bd. 144. 1933) – Irod. Nyirő Gyula: Prof. R. J. (1899 – 1963) (Ideggyógyászati Szle, 1963.)
