Rákos Ferenc
Rákos Ferenc (Füzesgyarmat, 1893. márc. 4. – Bp., 1963. ápr. 24.): jogász, a jogtudományok kandidátusa (1952), újságíró, műfordító. A bp.-i egy.-en szerzett jogi doktori diplomát 1916-ban. 1910-től részt vett az SZDP munkájában. Végigharcolta az I. világháborút. 1918 őszén a kispesti Munkástanács egyik elnöke; belépett a KMP-be, tagja lett a Központi Bizottságnak. A proletárdiktatúra idején a Budapesti Forradalmi Törvényszék, majd a Katonai Forradalmi Törvényszék elnöke volt. A diktatúra bukása után Ausztriába menekült, internálták 1921-ig, majd Prágában és Bécsben újságíró. 1925–1946 között a SZU-ban dolgozott, 1938–1946 között internálótáborban volt. 1948-ban térhetett haza, irodalmi munkából élt, majd 1951 – 56 között az Új Magyar Könyvkiadó ig.-ja, 1956-tól a Legfőbb Ügyészség Politikai Főosztályának vezetője volt 1960-ig, nyugdíjazásáig. Számos jogi tanulmányt írt, orosz tudományos és szépirodalmi műveket fordított, elbeszéléseket, kritikákat, cikkeket írt irodalmi folyóiratokba. – F. m. Revolutionäre Gerichtsbarkeit (Bécs, 1920; oroszul Moszkva, 1922); A négerek faji elnyomása az USA-ban (Moszkva, 1927, nyolc nyelven); Állam és alkotmány a Magyar Tanácsköztársaságban (Bp., 1951). – Irod. Kádár Miklós: R. F. (Jogtud. Közl. 1963. 12. sz.)
