Révész Imre
Révész Imre (Újfehértó, 1826. jan. 14. – Debrecen, 1881. febr. 13.): ref. lelkész, egyháztörténész, az MTA l. tagja (1859). ~ Kálmán ref. püspök apja, a bécsi teológiai kar díszdoktora (1871). 1841-től 1847-ig végezte Debrecenben a teológiai ak.-t. Utána a kollégiumban tanár, a könyvtár őre. 1851-ben Bécsben, 1852 – 53-ban Berlinben és Svájcban járt tanulmányúton. 1854-ben szentesi, 1856-tól debreceni lelkész, egy időben a kollégiumnak is tanára. Részt vett a prot. pátens (1859) nyomán a bécsi abszolutizmussal kialakult küzdelemben. Szerk. a Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmeztetőt. 1861-ben ogy.-i képviselő. – F. m. A prot. egyházalkotmány alapelvei (Szarvas, 1856); Erdősi János (Debrecen, 1859); Magyar tanulók Wittenbergben Melanchton haláláig (Pest, 1859); Dévai Bíró Mátyás első magyar reformátor életrajza és irodalmi művei (Pest, 1863); Kálvin élete és a kálvinizmus (Pest, 1864). – Irod. Ballagi Mór: R. I. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1882); Révész Kálmán: R. I. és művei időrendi sorozatban (Prot. Egyh. és Isk. L. 1884); ifj. Révész Imre: R. I. élete (Debrecen, 1926); Zoványi Jenő: A Tiszántúli Ref. Egyházkerület tört. (Debrecen, 1935).
