Révész Imre
Révész Imre (Pápa, 1889. jún. 30. – Bp., 1967. febr. 27.): ref. püspök, egyetemi tanár, egyház-, művelődés- és társadalomtörténész, az MTA tagja (I. 1935, r. 1946). ~ Imre (1826 – 81) unokája, ~ Kálmán fia. Teológiai és bölcsészeti tanulmányait Kolozsvárott és Montaubanban végezte; 1916-ban bölcsészdoktorátust szerzett a kolozsvári egy.-en. 1912-től h., 1913-tól rk., 1914-től r. tanár a kolozsvári teológián, 1930-tól az egyháztörténelem egy. i ny. r. tanára Debrecenben. 1920-ban a debreceni ref. egyházközség lelkészévé választották, majd 1938 – 49-ben püspöke a Tiszántúli Ref. Egyházkerületnek. 1913-tól 1920-ig főmunkatársa, ezt követően társszerk.-je volt a kolozsvári Református Szemlének, 1920–1923 között szerk.-je a debreceni Hit és Élet c. folyóiratnak. Irányításával készült a mo.-i reformátusok új Énekeskönyve (1948). 1938-tól a genfi egy. díszdoktora volt. 1944 nov.-dec. ében tevékeny részt vállalt az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakítását előkészítő munkálatokban. Történetírói munkássága során a protestáns egyháztörténet, valamint a m. társadalom- és művelődéstörténet számos kérdésével foglalkozott. Főleg a mo.-i reformáció kibontakozását, az ellenreformációval és az uralkodói abszolutizmussal vívott küzdelmeit és a m. protestantizmus belő ellentmondásait elemezte. – F. m. Dévai Bíró Mátyás tanításai (Kolozsvár, 1915); Bod Péter mint történetíró (Kolozsvár, 1916); A magyarországi protestantizmus történelme (Bp.; 1925); Révész Imre élete, 1826 – 1881 (Debrecen, 1926); A reformáció (Bp., 1932); Debrecen lelki válsága, 1561 – 1571 (Bp., 1936); Magyar református egyháztörténet, I. 1520 tájáról 1608-ig (Debrecen, 1938); Társadalmi és politikai eszmék a magyar puritanizmusban (Bp., 1948); Lammenais és a magyarok (Bp., 1954); A Függetlenségi Nyilatkozat viszontagságai (Bp., 1955); Fejezetek a Bach-korszak egyházpolitikájáról (Bp., 1957); Études historiques (Bp., 1957); Sinai Miklós és kora. Adalék a XVIII. századvégi magyar társadalom történetéhez (Bp., 1959); Bécs Debrecen ellen. Vázlatok Domokos Lajos (1728 – 1803) életéből és működéséből (Bp., 1966). – Irod. R. I. köszöntése (Századok. 1964); R. I. emlékezete (Népszabadság, 1967. 15. sz.); Pamlényi Ervin: Kései búcsúztató. Emlékezés R. I.-re (Magyar Nemzet, 1967. 67. sz.); Balogh István: Dr. R. I. (Alföld, 1967. 4. sz.); Bucsay Mihály: R. I. (Theológiai Szle, 1967. 3 – 4. sz.); Szabó István: R. I. 1889 – 1967 (Magy. Tudomány, 1967.)
