Rideg Sándor
Rideg Sándor (Törtel, 1903. febr. 12. – Bp., 1966. febr. 8.): író, József Attila-díjas (1950, 1951, 1952), Kossuth-díjas (1954). Apja uradalmi cseléd volt. Fiatalságát pusztán élte le. 1919-ben beállt vöröskatonának. A Tanácsköztársaság bukása után Bp.-en gyári munkás, MÁV-altiszt, majd pékmesterséget tanult. 1925-ben az akkor alakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. A munkásmozgalomban való részvétele során több ízben letartóztatták, 1927 júl.-ában a lakásán titkos nyomdát foglaltak le. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-től 1947-ig a Csepeli Szabadkikötő üzemi bizottságának elnöke, azután több évig a néphadsereg írói csoportjának tagja volt. Mint író 1931-ben jelentkezett; novellái a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd c. lapokban, ill. folyóiratokban jelentek meg. Első regényében, az Indul a bakterházban (amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban) már megmutatkozott írói egyénisége: élénk mesélőkedve és szocialistai szemlélettől áthatott eredeti humora. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen. – F. m. Indul a bakterház (r., Bp., 1943); Urak országában (elb., Bp., 1945): Tűzpróba (r., Bp., 1949); A tükrösszívű huszár (elb., Bp., 1950); Sámson (r., Bp., 1951); Daruszegi vasárnapok (r., Bp., 1953); Históriás idők (elb., Bp., 1955); Csongrádi hun király (elb., Bp., 1957); Kristóf rózsafái (r., Bp., 1960); Lelkek szakadékai között (elb., Bp., 1963); Hűvös csillagok alatt (elbeszélések, Bp., 1965); Az érc hangú kakas (elbeszélések, Bp., 1978). – Irod. Pándi Pál: R. S. (Csillag, 1949); Sarkadi Imre: R. S. (Új Hang, 1954); Lázár István: R. S. (Kortárs, 1963); Héra Zoltán: R. S. (Népszabadság, 1966. 33. sz.); Simon István: R. S. (Kortárs, 1966. 3. sz.); Jovánovics Miklós: Köszöntő helyett búcsúztató (Élet és Irod. 1966. 7. sz.).
