Riedl Frigyes
Riedl Frigyes (Ladomér, 1856. szept. 12. – Bp., 1921. aug. 7.): irodalomtörténész, esszéista, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1896). ~ Szende nyelvész fia. A bp.-i. egy.-en tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. Még egy.-i hallgató korában a Pesti Napló munkatársa; ott jelentek meg első tanulmányai (Petőfi és Béranger, Kemény Zsigmond, Walter Scott). 1879 – 81-ben a berlini, párizsi és bécsi egy.-eken tanult. 1881 – 1904 között bp.-i reálisk. tanár, 1904. dec. 30-tól haláláig a m. irodalomtörténet ny. r. tanára, Gyulai Pál utóda a bp.-i egy.-en. 1900-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Taine miliőelméletének volt a híve. Konzervatív világszemlélet mellett művészi érzékenység, irodalmi, színező előadásmód, a francia stílusművészet jellemzi tanulmányait. Ő mutatta ki, hogy a Thaly Kálmán által közzétett balladák egy részét Thaly maga írta. – F. m. Kazinczy Ferenc és a német irodalom (Bp., 1878); Arany János (Bp., 1887); A magyar irodalom fő irányai (Bp., 1896); Magyarok Rómában (Bp., 1900); Péterfy Jenő (Bp., 1900); GyulaiPál (Bp., 1911); Három jellemzés (Bp., 1912); Shakespeare és a magyar irodalom (Bp., 1916); Petőfi Sándor (Bp., 1923); Vajda, Reviczky, Komjáthy (Bp., 1932); Madách (Bp., 1933); Vörösmarty élete és művei (Bp., 1937); Kölcsey Fererenc (Bp., 1939); A magyar dráma története (I – II., Bp., 1939 – 40). – Irod. Hoffmann Mária: R. F. (Bp., 1923); Horváth János: R. F. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1928); Gyenes István: R. F. (Bp., 1937); Benedek Marcell: R. F. (Irod. tört. Közl. 1954.); Tarnóc Márton: R. F. (Irodalomtörténet, 1981); Szakács Béla: R. F. pedagógiai tevékenysége (Irodalomtörténet, 1982).
