Riedl Szende
Riedl Szende (Besztercebanya, 1831. márc. 15. – Bp., 1873. okt. 15.): nyelvész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1858). ~ Frigyes apja. 1847-től a nagyszombati papnevelőben tanult. A szabadságharc kitörésekor nevelőséget vállalt szülővárosában, majd végleg lemondva papi hivatásáról 1852-től Lőcsén gimn. tanár. 1854-től a prágai egy. m. nyelvi tanszékének tanára, ahol kiváló tudósok (Schleicher, Curtius) társaságában nyelvtudománnyal kezdett foglalkozni. Hazatérve 1861-ben pesti gimn. tanár; emlékiratban kérte á kormánytól, hogy a németesítő oktatókat bocsássák el az iskolákból és csak olyanok taníthassanak, akik magyarul tudnak. 1863-ban az összehasonlító nyelvészet magántanára, 1866-tól a pesti egy.-en a német nyelv és irodalom r. tanára. Nagyszámú tankönyvet és tudományos értekezést írt és közben anyagot gyűjtött az MTA megbízásából a tudományos m. nyelvtanhoz. Több lap szerk.-je: Kritische Blätter, Irodalmi Lapok (1860), Kritikai Lapok, Kalauz (1862 – 65), Vezér (1862 – 63), Új korszak (1865 – 66), Ungarische Revue (1869). – F. m. Magyarische Grammatik (Wien, 1858); A magyar nyelvrendszer alapvonalai (Prága és Lipcse, 1859); Van-e elfogadható alapja az ikes igék külön ragozásának (Bp., 1873). – Irod. Kemény G. Gábor: R. Sz. (Irod. tört. 1950. 2. sz.)
