Sándor Imre
Sándor Imre (Pápa, 1892. szept. 8. – Bp., 1943. márc. 8.): író, újságíró. A középisk. elvégzése után hivatalnok a Kőbányai Sörgyárban. A Tanácsköztársaság bukása után, 1920-ban Bécsbe, onnan a 20-as évek közepén Csehszlovákiába költözött. 1939-ben jött Mo.-ra, ahol irodalmi és újságírói munkásságából élt. Munkatársa volt a bécsi Tűznek, Vasárnapnak és Jövőnek, továbbá a Pesti Naplónak, a Prágai Magyar Hírlapnak, valamint a kassai és pozsonyi lapoknak. Élete utolsó szakaszán a Magyarország reggeli kiadásának munkatársa. Első elbeszéléseit a Nyugat közölte. – F. m. Boldogság (novellák, Bp., 1918); Lángoló út (r., a Tanácsköztársaság idején jelent meg folyóiratban folytatásokban; kötetben: Pozsony, 1928); Asszonyok (novellák, Kassa, 1926); Szedjetek szét, csillagok (drámai mesejáték, Belvárosi Színház, 1926); Mint az új bor (dráma, előadta a Bp-i Színészek Szövetsége, 1927); Különös ember (dráma, bem. Kassai Magyar Színház, 1938); Mesebeli herceg (magyar vígjáték, 1940).
