Simon Béla
Simon Béla (Fogaras, 1910. dec. 15. – Pécs, 1980. okt. 30.): festő, művészpedagógus, Munkácsy-díjas (1971). Művészeti tanulmányokat 1931-ig a kolozsvári, majd 1936-1939 között a bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n (itt Szőnyi István tanítványaként) folytatott. 1938-ban és 1939-ben a főisk. pályázatán első díjat, s 1939-ben Nemes Marcell-díjat kapott. Első jelentősebb kiállítását 1941-ben a Műbarátban Szervátiusz Jenő szobrászűvésszel rendezte meg. 1951-ben Pécsett telepedett le, s 1960-tól a pécsi Művészeti Gimn.-ban tanított. 1966-tól a Magy. Képzőművészek Szövetsége D-dunántúli Területi Szervezetének művészeti titkári tisztségét látta el. Fontosabb egyéni kiállítása volt Pécsett (1951, 1958, 1961, 1964, 1970), Bp.-en (1974-gyűjteményes) és Jugoszláviában (1974 – gyűjteményes). 1964-ben és 1965-ben Baranya m. művészeti díját, 1974-ben Janus Pannonius-díjat kapott. Olaj-, gouach- és akvarellképeit a természetelvűség mellett a dunántúli festészeti hagyományok, elsősorban Rippl-Rónai József és a fauvizmus sajátosságai (hangsúlyozott szerkezet, erős kontúrok, dinamikus színhatás, pl. a vörösek szeretete) jellemezték. -Fontos művei: Kos jegyében ünnep (1968); Begóniák (1968); Faluvégén stb. Műveinek egy része az MNG-ben, a pécsi Janus Pannonius Múz.-ban, a kolozsvári képtárban és több mo.-i és külföldi magángyűjteményben látható.
