Sor Tibor
Sor Tibor (Zombor, 1910. nov. 27. – Bp., 1971. dec. 19.): ötvösművész. Oklevelet az Iparművészeti Isk.-n szerzett ötvös, érmész és zománc szakon (1936), mestere Csajka István volt. A főisk. elvégzése után állás nélküli diplomás; a csepeli Weiss Manfréd Gyárban tűzimunkás volt. 1944-ben deportálták Dachauba, 1945. szept.-ben tért vissza. Az ország első nemesfémipari szövetkezetéhez került, de betegsége miatt nyugdíjba kényszerült. 1950-től 1955-ig a Bp.-i Pedagógiai Főisk. rajztanszékén tanított, később Öveges József tanársegédjeként műhelygyakorlatot vezetett. 1955-től a Művészeti Alap tagja, szabad foglalkozású alkotóművész. Utolsó éveiben az Óra és Ékszer Vállalat tervezője volt. Kitűnő ötvös, a tűzzománc avatott mestere. Művei több kiállításon szerepeltek: milánói világkiállítás (4 zománckép; 1936); I. Iparművészeti Kiállítás (1952); brüsszeli világkiállítás (1958); Fényes Adolf Terem (1960); Zománctörténeti Kiállítás (Kecskemét, 1965); salgótarjáni biennálé (1965). – Irod. S. T. (Szovjet Kultúra, 1949. dec.); Mihalik Sándor: S. T. (Szabad Művészet, 1952); S. T. (Népszabadság, 1960. jan. 28.); Mihalik Sándor: S. T. (Műv. tört. Ért., 1963. 1. sz.); Koczogh Ákos: Mai m. iparművészet. Fémművesség (Bp., 1977).
