Staud Géza
Staud Géza (Mocsonok, 1906. ápr. 17. – Bp., 1988. ápr. 4.): színháztörténész, bibliográfus, az irodalomtudományok doktora (1981). Egy.-i tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegy. m.-francia szakán mint Eötvös-kollégista végezte (1924-28); 1926-ban ösztöndíjjal Párizsban a Sorbonne-on tanult. Hevesi Sándor rendezői tanfolyamán rendezői oklevelet nyert (1930). Középisk. tanári működése mellett (1931-45) szerk. A Színpad c. folyóiratot, emellett 1941-44-ben a Pünkösti-féle Madách Színház dramaturgja volt; színikritikákat írt napilapokba. 1945-1948 között főtitkára volt a Magy. Színészek Szabad Szakszervezetének, szerkesztője (1945-48) a Színház c. hetilapnak. 1946-tól 1950-ig a m. irodalom tanára a Színház és Filmművészeti Főisk.-n. 1954-től 1972-ben történt nyugdíjazásáig tudományos munkatársa volt a Színháztörténeti Múzeumnak, ill. a Színháztudományi Intézetnek. 1957-től a Gondolat Könyvkiadó színházi szerk.-je. 1972-től haláláig az Operaház emléktárának és emlékgyűjteményének felügyelője volt. Sajtó alá rendezte Madách Imre, Déryné leveleit, Bernard Shaw és Hevesi Sándor levelezését, Hevesi Sándor dramaturgiai tanulmányait és Bajor Gizihez írt leveleit. Számos színháztörténeti bibliográfiát, adattárat, szerepkatalógust adott ki, színházi kézikönyveket, lexikonokat szerk. Színháztörténeti kutatásai jelentősen hozzájárultakam. színjátszás múltjának feltárásához. Egyetlen szépirodalmi munkája: Pestről Budára önéletrajzi ihletésű regény (Bp., 1943). – F. m. Az orientalizmus a magyar romantikában (Bp., 1930); A színfalak között (Hegedüs Gézával és Pukánszkyné Kádár Jolánnal, 1938); A magyar színháztörténet forrásai (1-3., Bp., 1962-1963); Magyar színészeti bibliográfia (Bp., 1967); Az iskolai színjátékok Magyarországon, módszertani modell (Bp., 1980); A budapesti Operaház száz éve (szerk., Bp., 1984); A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai (Bp., 1986). – Irod. Kerényi Ferenc: S. G. halálára (Film, Színház, Muzsika, 1988. ápr. 16.); (a. g.): S. G. halálára (Magy. Nemzet, 1988. ápr. 20.); Cenner Mihály: Arcképvázlat S. G.-ról (Magy. Nemzet, 1988. május 2.); Székely György: S. G. (Irod. tört., 1989. 3. sz.).
