Szádeczky-Kardoss Elemér
Szádeczky-Kardoss Elemér (Kolozsvár, 1903. szept. 10. – Bp., 1984. aug. 23.): geológus, geokémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1950), Kossuth-díjas (1949, 1952). ~ Gyula fia. Diplomáját a bp.-i tudományegy.-en szerezte (1926). Pályáját a soproni egy.-en kezdte mint tanársegéd, 1936-ban egy.-i tanár, 1948-ban dékán. Közben a bp.-i egy.-en magántanár (1931). A miskolci Nehézipari Műszaki Egy. első rektora (1948-50). majd az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) ásvány-kőzettani tanszékének professzora, ahol 1955-ben megszervezte az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumát, s annak ig.-jaként ment nyugdíjba. Az őslénytan kivételével a földtan minden ágát magas szinten művelte. Jelentős az üledékképződéssel kapcsolatos több felismerése, a mélységi vizek osztályozása, az első karsztvíz térkép összeállítása. Megalapította Mo.-on a szénkőzettant és a geokémiát; megalkotta a transzvaporizációs elv bevezetésével a magmás kőzetek új genetikus rendszerezési elvét, az univerzális ciklustörvény alapjait. Kidolgozta a metamorfit térképszerkesztés alapelveit, az ország természeti erőforrásainak kutatási és feltárási fő irányát. Nevéhez fűződik a lemeztektonika hazai bevezetése. Megszervezte az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályát (1965), amelynek titkára és 1976-ig elnöke. Hosszú ideig szerk. az Acta Geologicát. Monográfiáinak, tanulmányainak száma meghaladja a 200-at. Ogy.-i képviselő, a Béketanács elnökségi és bizottsági tagja volt. A Magyarhoni Földtani Társ. Szabó József-emlékéremmel tüntette ki. Az osztrák akadémia l. tagja, az ELTE tiszteleti doktora (1981), a Leopold von Buch-emlékérem (1983) tulajdonosa. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet tagja, t. tagja volt. – F. m. Rendszeres ásványtan (Miskolc, 1950); Szénkőzettan (Bp., 1952); Geokémia (Bp., 1955); A Föld szerkezete és fejlődése (Bp., 1968); Geonómia (Bp., 1974). – Irod. Pantó György: Sz.-K. E. (Földtani Közl., 1986. 3. sz.).
