Szádeczky-Kardoss Gyula
Szádeczky-Kardoss Gyula (Pusztafalu, 1860. dec. 30. – Kolozsvár, 1935. nov. 8.) geológus, mineralógus, egyetemi tanár. Lajos öccse. Egy.-i tanulmányait Bp.-en folytatta. A tanári és bölcsészdoktori diploma elnyerése után, 1884-ben az egy. ásvány-földtan tanszékén, Szabó József mellett tanársegéd. Franciao.-i tanulmányútja során különösen Michel Lévy és Lacroix volt rá nagy hatással. 1885-ben kőzettanból elnyerte a magántanári képesítést. 1896 – 1918 között a kolozsvári egy. ásványföldtantanára és az Erdélyi Nemzeti Múz. Ásványtárának ig.-ja. 1883-tól a Földtani Társ. rendes, majd örökös tagja. A tokaj eperjesi hegység kőzettanát tanulmányozta, utóbb a Vlegyásza-Bihar-hegységet és az Erdélyi-medencét. A hegység krétakor végi eruptívumaira és a Bihar bauxitelőfordulásaira vonatkozó megállapításai, valamint az Erdélyi-medence erupciós tufáival kapcsolatos vizsgálatai különösen jelentősek. 1922-től Erdély nyugati határhegységeinek korviszonyait tanulmányozta és a Hargita részletes vizsgálatával foglalkozott. – F. m. A Tokaj-eperjesi hegység Pusztafalu körül levő centrális részének geológiai és petrographiai viszonyairól (Földtani Közl. Bp., 1889); Adatok a Vlegyásza- Biharhegység geológiájához (Földtani Közl. Bp., 1904); A Bihar-hegység alumíniumérceiről (Földtani Közl. Bp., 1905); A Bihar-hegység középső részének kőzettani és tektonikai viszonyairól (Földtani Közl. Bp., 1907); Erdély geológiai múltja (Bp., 1911); Tufatanulmány Erdélyben (I – III. rész. Kolozsvár, 19I; , 1916, 1917); Eltakart hegyek az Erdélyi medence ésszaknyugati részében (Földtani Közl. Bp., 1928); A Székelyföld képződése (Sepsiszentgyörgy, 1929). – Irod. Szentpétery Zsigmond: Sz. K. Gy. emlékezete (Földtani Közl. Bp., 1936).
