Szalárdi Mór
Szalárdi Mór (Pest, 1851 – Bp., 1914. okt. 18.): orvos, a hazai lelencügy reformátora. Bécsben és Párizsban végzett orvosi tanulmányok után 1874-ben Bécsben avatták orvosdoktorrá. 1876-tól Bp.-en a Rókus Kórházban működött. Maradandó érdeme a hazai lelencügy és gyermekmenhelyek intézményes megszervezése. 1881-ben egy.-i magántanári képesítést szerzett. 1884-ben megalapította a Fehér Kereszt országos lelencházegyesületet, 1898-ban az egyesületre bízták a gyermekvédelem országos megszervezését, az elhagyott gyermekek gondozását. 1902- től az állami gyermekmenhely ig.-helyettese és főorvosa. – F. m. A társadalom árvái (Orv. Hetil. 1876); A közárvaház és a gyermekhalandóság Magyarországon (Bp., 1879); Halandóság a csecsemőkórházakban (Bp., 1898); Les enfants abandonnés (Paris, 1900); A lelencügy (Bp., 1902); Intézeti gyermekápolás (Bp., 1903). – Irod. Szana: Sz. M. (Orv. Hetil. 1914. 785. sz.); Fritz Sándor: A magyar szociálhigiéne úttörői. Sz. M. élete és működése (Orv. L., Népegészségügy, 1946. 12. sz.).
