Szálasi Ferenc
Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. jan. 6. – Bp., 1946. márc. 12.): katonatiszt. Katona-tisztviselői családból származott, s a kőszegi katonai reálisk. elvégzése után ő is katonatiszti pályára ment. 1915-ben hadnagy, majd az I. világháború után hadiisk.-ra vezényelték. 1924-ben százados; 1925 dec.-ében a vezérkarhoz osztották be. Ezekben az években alakulnak ki mániákus elképzelései saját „elhivatottságáról”. A Horthy-korszak katonatiszti rétege szélsőjobboldalának tipikus képviselője. 1930-ban belépett a Taby Árpád nyug. testőrőrnagy által alapított Magyar Élet Szövetsége nevű titkos fajvédő társaságba, s annak egyik szervezője, hangadója lett. 1933-ban vezérkari őrnagy, s ezekben az években több katonapolitikai elaborátumot készít. „Katonai programját” szinte minden pártnak – köztük az SZDP-nek is – felajánlja. Programjában zavaros kuszaságban keveredik a szélsőséges sovinizmus, antiszemitizmus a totális fasiszta államra, a vezérelv megvalósítására vonatkozó elképzelésekkel. 1935-ben nyugdíjaztatta magát. Ez év márc.-ában megalakította a Nemzet Akaratának Pártja elnevezésű nemzetiszocialista szervezetet. 1936-ban megbukott a választásokon. A feltörő és erősödő nyilas mozgalomban ~ a „radikális” szélsőségesek közé tartozott, s tevékenységét a horthysta körök is – a pillanatnyi bel- és külpolitikai helyzettől függően – veszélyesnek ítélték. 1937-ben és 1938-ban az alkotmányos rend felforgatására való törekvése miatt bebörtönözték. 1939-ben a németek anyagi és politikai támogatásával megalakította a Nyilaskeresztes Pártot. Az 1940-es évek nyilas megmozdulásainak egyik aktív szervezője, de a hanyatló mozgalomtól a németek ekkor már megvonták támogatásukat, s csak 1943 őszétől tartották vele ismét a kapcsolatot. 1944. márc. 19. után ismét a nyilas mozgalom központi alakja, s miután a németek a magyar uralkodó osztályok más elemeiben nem találtak „megfelelő” partnert, 1944. okt. 15-én puccsal őt segítették az ország élére. Mint az ún. hungarista állam „nemzetvezetője” totális gazdasági és katonai mozgósítással támogatta a németeket. Ezekben a hónapokban bontakozott ki Mo.-on legdurvább formájában a nyilasterror, amikor sok ezer zsidót, szökött katonát, baloldali érzelmű embert öltek meg, deportáltak. 1944 dec.-ében Ny-Mo.-ra tette át székhelyét, majd a szovjet csapatok elől Németo: ba szökött. Amerikai csapatok fogták el, s itthon 1946-ban a Népbíróság mint háborús főbűnöst halálra ítélte. – M. A magyar állam felépítésének tetve (Bp., 1933); Cél és követelések (Bp., 1935). – Irod. Török András: Sz. álarc nélkül (Bp., 1940); Szirmai Rezső: Fasiszta lelkek (Bp., 1946); Rozsnyói Ágnes: A Sz.-puccs (Bp., 1963); Lackó Miklós: Nyilasok, nemzetiszocialisták (1935 – 1944) (Bp., 1966).
