Szántó Kálmán
Szántó Kálmán (Nádudvar, 1861. febr. 26. – Bp., 1923. szept. 16.): író, tankönyvíró. Egy.-i tanulmányait a bp.-i bölcsészettudományi karon elvégezve 1884-től Körmöcbányán, 1890-től Kecskeméten főreálisk. tanár. Tárcáit a fővárosi napilapok és szépirodalmi folyóiratok közölték. M. nyelvi és irodalmi tankönyveket írt a polgári és felsőbb leányisk.-k számára. Fordított Balzac műveiből és lefordította Taine A németalföldi művészet philosophiája c. munkáját (Bp., 1881). – F. m. Elbeszélések (Bp., 1885); Tóth Ede (tanulmány, Bp., 1886); A magyar nemzeti irodalom története (Bp., 1890); Weér Judit rózsdja és egyéb elbeszélések (Bp., 1896); Alkonyat (r., Bp., 1897). – Irod. Vasárnapi Újság (1885); Kecskeméti Nagy Képes Naptár (1892); Hornyik József: Kecskeméti írók (Kecskemét; 1901).
