Szántó Katalin
Szántó Katalin (Bécs, 1921. febr. 9. – Bp., 1976. máj. 8.): sebész, aneszteziológus, az orvostudományok kandidátusa (1968). ~ Zoltán leánya, szülei emigrációban éltek Bécsben, apja letartóztatása (1927) után ~ anyjával a SZU-ba ment. 1938–44-ben a 2. sz. Moszkvai Orvostudományi Egy. hallgatója, 1943-ban a szovjet hadsereg tisztjeként a voronyezsi fronton harcolt. Oklevelet 1944-ben szerzett. A II. Ukrán Front kötelékében szolgált, s a csapattesttel Mo.-ra érkezett. 1945-ben a Mo.-on működő Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz került és ott dolgozott annak megszűnéséig. 1947-ben Moszkvában szerelt le. 1948-ban visszatért Bp.-re, s az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetében dolgozott. 1949-től a bp.-i III. sz. Sebészeti Klinika tanársegédje, 1953-tól a Sebésztovábbképző, majd az egy. IV. sz. Sebészeti Klinikájának (később Érsebészeti Intézet) adjunktusa, illetve docense. Sebészeti (1955), aneszteziológiai (1962) szakvizsgát tett. 1968-tól vezetőségi tagja a M. Aneszteziológiai és Reanimatológiai Társ.-nak. Öngyilkos lett. – F. m. A véradásról (Bp., 1951).
