Szántó Tivadar
Szántó Tivadar (Bécs, 1877. jún. 3. – Bp., 1934. jan. 7.): zongoraművész, zeneszerző. Tanulmányait Bécsben, 1893-tól a bp.-i Zeneak.-n Chován Kálmánnál (zongora) és Koessler Jánosnál (zeneszerzés), 1898-tól Berlinben F. Busoninál végezte. Hangversenyezett Németo.-ban és Angliában. 1905-től Párizsban, 1914-től Svájcban élt. Az I. világháború után a francia zene népszerűsítéséért a francia becsületrend lovagja lett. 1922-ben Bp.-en telepedett le. A 30-as évek végén ismét külföldre távozott, és csak élete végén tért vissza Bp.-re. Világszerte ünnepelt zongoraművész volt, aki főként kortárs francia (Debussy, Ravel), angol (Delius) és magyar (Bartók, Kodály) szerzők műveinek interpretációjával tűnt ki. – F. m. Színpadi művek (Tájfun, opera, 1924; Számum, opera, 1933; Gróf Romeo, operett, 1931); zenekari művek (Rapszódia, 1917; Japán-szvit, 1926 stb.); kamarazene, zongoraművek, zongoraátiratok. – Irod. Kodály Zoltán: Sz. T. (Visszatekintés, II., Bp., 1964.)
