Szentmihályi Sándor
Szentmihályi Sándor (Nyékpuszta, 1931. febr. 9. – Bp., 1985. nov. 30.): agrármérnök. 1956-ban szerzett oklevelet a gödöllői Agrártudományi Egy.-en. 1956-57-ben a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban gyakornok, 1957-1964-ben az Állattenyésztési Kutatóintézetben tudományos segédmunkatárs, majd munkatárs, 1964-1969-ben adjunktus az Állatorvostudományi Egy. állattenyésztéstani tanszékén. 1969-től haláláig tudományos osztályvezető, főosztályvezető, tudományos ig. az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpontban, illetve annak jogelődjénél. Elsősorban a kérődző állatok tápláló- és ásványianyag-szükségletével foglalkozott, de munkássága kiterjedt az egyes takarmányok táplálóértékének és a gazdasági állatok táplálóanyag-szükségletének meghatározására. Hazai koordinátora volt a KGST Tudományos Együttműködési Bizottsága takarmányozási témáinak, valamint az Európai Állattenyésztők Szövetsége takarmányozási szekciójának; c. egyetemi tanár. Tudományos közleményeinek száma több mint 200. Újhelyi Imre Emlékéremmel (1978), F. Schiller Emlékéremmel (NDK, 1980), MAE aranykoszorús jelvénnyel (1981) és Akadémiai Díjjal (1982) tüntették ki. – Irod. Sz. S. (Állattenyésztés és Takarmányozás, 1986. 31. 1.); (Magyar Mezőgazdaság, 1985. 40. 50. 2.).
