Szladits Károly
Szladits Károly (Dunaszerdahely, 1871. dec. 27. – Bp., 1956. máj. 22.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1932, r. 1943, t. 1948), Kossuth-díjas (1953). Bp.-en végezte a jogot, az első, akit sub auspiciis regis avattak doktorrá a bp.-i egy.-en (1895. okt. 12.). 1895 – 1916 között az igazságügymin. törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-ban egy.-i magántanár (m. magánjog), 1917 – 42 között bp.-i egy.-i tanár (m. magánjog). A kötelmi és dologi jog terén a m. polgári jogi tudományban a német-osztrák jog szolgai követése ellen küzdő Grosschmid Béni követője. Irodalmi tevékenységét a gondos anyaggyűjtés, a meggyőző elemzés és a világos kifejezésmód jellemzi. Irányító-szerkesztő, a részfeldolgozásokat kijelölő munkájával valóságos isk.-t teremtett. Tudományos munkásságának legfőbb eredménye a Magyar magánjog c. gyűjteményes munka, amelynek főszerk.-je és – az alapvető elméleti részek kidolgozásával – egyik társszerzője volt (megírásában részt vett Kolosváry Bálint). Részt vett a polgári törvénykönyv (1901) előkészítésében, majd később az újabb tervezet (1918 – 28) kidolgozásában is. Szerk. a Magánjogi Döntvénytár c. időszakos döntvénygyűjteményt (a Jogtudományi Közlöny melléklete, 1914 – 33), továbbá a Békejog és Békegazdaság c. folyóiratot (1920 – 22). 1945 után a Jogtudományi Közlönynek első főszerk.-je, a hágai állandó nemzetközi választott bíróságnak tagja volt. – F. m. A magyar magánjog vázlata (I – II., Bp., 1937); Magyar magánjog (I-V., Bp., 1938 – 1940): A magyar bírói gyakorlat. Magánjog (I – II., Villányi (Fürst) Lászlóval, Bp., 1935). – Iiod. Nizsalovszky Endre: Sz. K. (Magy. Tud. 1956. I.); Világhy Miklós: Sz. K. (MTA II. oszt. közl. 8. 1956 – 1957.)
