Szőgyény-Marich László
Szőgyény-Marich László (Pest, 1806. jan. 2. – Csór, 1893. nov. 19.): konzervatív, aulikus politikus, az MTA ig. tanácsának tagja (1855), ~ László gróf apja. Tanulmányai befejezése után, 1832-től az udvari kancellária tisztviselője. 1841-ben nádori ítélőmester, 1844-ben a m. kancellária tanácsosa, 1845-ben a Helytartótanács alelnöke és belső titkos tanácsos. 1847-ben a m. kancellária alelnöke lett, 1849. jan.-tól ápr.-ig a „magyar királyi ideiglenes polgári közigazgatás” irányítására felállított bizottság elnöke. Birtokait a Honvédelmi Bizottmány bírói zárlat alá vette. A szabadságharc bukása után az 1847-es állapotok visszaállítását szorgalmazó ókonzervatív csoport egyik vezetője, 1851-ben meghívták a bécsi Birodalmi Tanácsba, amelynek 1859-ben alelnöke lett. Az 1860-i októberi diploma kiadása után ismét udvari alkancellárrá nevezték ki. A provizórium korában visszavonult. Az 1867-i kiegyezés után Fejér vm. főispánja, 1875-ben a főrendiház másodelnöke, 1883-tól 1884-ig elnöke. 1871-ben főkamarásmester. 1884-ben tárnokmester, 1888-ban országbíró. – M. Emlékiratai (I – III., Bp., 1903 – 18).
