Szücs Sándor
Szücs Sándor (Biharnagybajom, 1903. okt. 23. – Debrecen, 1982. aug. 2.): etnográfus, író, múzeumigazgató. A debreceni tudományegy.-en végezte tanulmányait (1930). A debreceni Egyetemi Földrajzi Int. gyakornoka (1931-35). A Bihari Népfőisk. megszervezője és ig.-ja Bihartordán (1946-49), melynek megszüntetése után a szülői háznál gazdálkodott. A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum ig.-ja 1952-től 1963-ig, nyugdíjba vonulásáig. Hátralevő éveit szülőfalujában töltötte. A „három föld” – Sárrét, Kunság, Hajdúság-krónikása, az Alföld régi életformáinak (különösen a pásztorok és a pákászok életének), hiedelmeinek néprajzi megörökítője. Pályakezdésekor gyűjtéseit tudományos igényű feldolgozásokban, tanulmányokban adta közre, majd szemléletet váltva gyűjtött anyagát irodalmi igényű, az egyszerű olvasó számára is élvezetet nyújtó apró történetekké formálta. – F. m. A régi Sárrét világa (Bp., 1942); Pusztai krónika. Rajzok a régi Alföld életéből (Bp., 1946); Pusztai szabadok (Bp., 1957); Békési históriák (Gyula, 1959); Szól a duda, verbuválnak (Bp., 1962); Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek (Bp., 1969); Régi magyar vízivilág Bp., 1977); Tudományos disputa (Békéscsaba, 1980).– Irod. Dankó Éva: Sz. S. élete és munkássága (Debrecen, 1984).
