Szüdi György
Szüdi György (Újpest, 1909. júl. 23. – Bp., 1964. szept. 1.): költő, József Attila-díjas (1951, 1964). Munkásként élt fiatal korában Franciao.-ban. Párizsban lett kommunista. Hazatérve tagja lett az illegális pártnak, s tevékenységéért többször letartóztatták. Első versei a 30-as évek végén jelentek meg. Kommunista pártosság, filozofikus igény jellemzik költeményeit. – F. m. Kitagadva (versek, Bp., 1939); Sötét évek után (versek, Újpest, 1947); A forradalom katonája (elb. költemény, Bp., 1951); Szülőföldem Budapest (költemény, Bp., 1955); Magunk törvénye (válogatott versek, Bp., 1963). – Irod. Sebestyén Gyula: Sz. Gy. (Új Szántás, 1948); Kuczka Péter: Lényeget kereső költészet (Élet és Irod. 1964. m. sz.); Földeák János: Sz. Gy. (Élet és Irod. 1964. 36. sz.); Cs. Nagy István: Sz. Gy. (Jelenkor, 1965.)
