Túróczy Zoltán
Túróczy Zoltán (Arnót, 1893. okt. 23. – Győr, 1971. nov. 22.): evangélikus püspök. A gimn.-ot Rozsnyón végezte (1911), teológiát Pozsonyban tanult (1911-15). Komáromban, Ózdon segédlelkész, 1917-től Arnóton, 1923-tól Ózdon, 1927-től Győrött lelkipásztor. 1939-től nyíregyházi lelkész és a Tiszai Ev. Egyházkerület püspöke. 1945. máj. 22- én a rendőrség őrizetbe vette, máj. 31-én a népügyészség előzetes letartóztatásba helyezte. Jún. 25-én a Nyíregyházi Népbíróság „háborús bűntettek miatt” (a vád alapjául a püspöki jelentéseiben található „háborús uszító” és „szovjetellenes” kitételek szolgáltak) 10 évi fegyházbüntetésre mint főbüntetésre, továbbá politikai jogai gyakorlásának 10 évre való felfüggesztésére, végül állásvesztésre mint mellékbüntetésre ítélte. 1946. márc. 1-jével szabadlábra helyezték, 1948. máj. 29-ével a Népbíróságok Orsz. Tanácsa az ellene folyamatban lévő bűnvádi eljárást kegyelmi úton megszüntette. Ekkor a Dunántúli Ev. Egyházkerület választotta püspökévé, és Győrben lett lelkész. 1952-ben nyugdíjazták. 1956 őszén rövid időre püspökként is reaktiválták az Északi Ev. Egyházkerületben. Főtitkára volt az Orsz. Ev. Lelkészegyesületnek. – F. m. Evangélikus öntudat (Ózd 1925); „Én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Győr, 1930); A finnek egyházi élete (Ózd, 1933); Korunk és a misszió (Ózd, 1934); A szekták keletkezésének okai (Szentgotthárd, 1934); Die Frage der ungarländischen ev-lutherischen Diaspora (Tallin, Győr, 1936); Oldott kéve isten szérűjén (Győr, 1936).
