Vanczák János
Vanczák János (Pest, 1870. okt. 19. – Bp., 1932. júl. 8.): újságíró, ogy.-i képviselő. Eredetileg lakatossegéd volt. Mint fiatal segéd vándorútra ment Németo.-ba és ott kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Hazatérése után 1894-től a Vas- és Fémmunkások Szaklapjának szerk.-je, 1897- től az SZDP vezetőségének és a Szakszervezeti Tanácsnak a tagja, majd 1905 – 1920 között a Magyar Vas- és Fémmunkások Orsz. Szövetségének titkára lett. 1918 – 19. márc.-ig a bp.-i Munkástanács egyik elnöke. A Tanácsköztársaság idején a szakszervezeti vezetők csoportjának, a Szövetséges Központi Intéző Bizottság és az egyesült párt ellenőrző bizottságának tagja. 1920-tól 1926-ig a Népszava szerk.-je, 1922-től 1932-ig ogy.-i képviselő. Írt novellákat és verseket is. – F. m. Föld alatt és föld felett (r., Mezőtúr, 1893): Körutazás a világűrben (r., Bp. 1903); Vét és vas (versek, Bp., 1916); Szakszervezeti erő (Bp., 1917); Dolgos emberek világa (elb., Bp.; 1920); Háborús emlékek (versek, Bp., 1920); Szakszervezeti demokrácia (Bp., 1923). – Irod. V. J. (Népszava, 1932. júl. 9.); V. J. (Könyvkötők L. 1932. júl. 15.); V. J. (Typographia, 1932. júl. 22.); V. J. meghalt (Szövetkezeti Ért. 1932. júl. 15.).
