Vándor Ferenc
Vándor Ferenc (Bp., 1913. aug. 22. – Bp., 1978. ápr. 21.): radiológus, az orvostudományok doktora (1969). Oklevelet a szegedi egy.-en szerzett (1938), 1939-től 1947-ig mint honvédorvos röntgenológus szakbeosztásban dolgozott. 1947–49-ben a bp.-i Uzsoki u.-i Kórház rádiumosztályán orvos. Közben 1947–48-ban Stockholmban, Párizsban, Zürichben sugárterápiás tanulmányutakon vett részt. 1949–50-ben a Péterfy Sándor u.-i, majd a Koltói Anna Kórház röntgenosztályán tevékenykedett. 1950–53-ban ismét az Uzsoki u.-i rádiumosztályon, 1953–56-ban a Ratkóczy Nándor vezette Röntgenklinikán, 1957–59-ben a Zoltán Imre vezette II. sz. Női Klinikán a rádiumterápiás részleget vezette. 1956-ban kandidátus lett. 1959-től az Uzsoki u.-i (ma Weil Emil) Kórház Onkoradiológiai osztályának főorvosa, amelyből a bp.-i Onkoradiológiai Intézetet fejlesztette ki. 1956–68-ban az Orsz. Atomenergia Bizottság izotópalkalmazási szakbizottságának titkára, majd orvosi albizottságának elnöke lett. A nőgyógyászatban használt kisebb aktivitású radiokobalt források előállításával és felhasználási módjával foglalkozott. Érdeklődési köre általában a nyaki, a garat- és a nyelvgyöki rákok diagnosztikája és terápiája, valamint a radiológusok sugársérülései. – F. m. Orr-fül-gégészeti röntgendiagnosztika (László Imrével és Kovács Ákossal, Bp., 1961); Szájüregi daganatok terápiája (Bp., 1978). – Irod. Becker J. – Németh Gy.: Prof. dr. med. F. V. zum 60. Geburstag (Strahlentherapie, 1973. 1. sz.); Németh György: V. F. (M. Onkológia, 1978. 2. sz.).
