Várady György
Várady György (Nagyvárad, 1926. júl. 11. – Bp., 1980. nov. 29.): színész, rendező, színigazgató, Jászai-díjas (1968), érdemes művész (1975). A nagyváradi színészképző isk.-t végezte 1944-ben, majd Bp.-en színészrendező vizsgát tett, és az Állami Madách, a Belvárosi, a Magyar Színházban és a Vígszínházban mint segédrendező, ill. rendező dolgozott. 1949-től 1952-ig Pécsett főrendező, ezt követően egy évadon át az Állami Faluszínház (1955-től Déryné Színház) főrendezője. 1963-ban kinevezték a győri Kisfaludy Színház ig.-főrendezőjévé. Az ott töltött tizenkét év alatt a színházat az ország vezető színházai közé emelte, színészvezetése és -nevelése, szervezőképessége példamutató volt. Megalapította a Győri Kamaraszínpadot, létrehozta a Fertőrákosi Barlangszínházat, megteremtette a Tác-Gorsiumi Nyári Játékokat, és Víziszínpadot létesített a győri Rába-parton. Ő kezdeményezte az új győri színház építését, kidolgozta az új színház működési elvét és tervét ötéves távlatra. Igazgatósága idején kezdték meg az új színház alapozását. 1975-ben kinevezték a Vidám Színpad főrendezőjének, így utolsó öt évét ismét a fővárosban töltötte. A győri Kisfaludy Színházban díj őrzi emlékét 1985-től. – F. r. Molière: A kényeskedők; A képzelt beteg; Tartuffe; Móricz Zsigmond: Úri muri; Illyés Gyula: Fáklyaláng; Osztrovszkij: Karrier (mo.-i bemutató); Bródy Sándor: A tanítónő; Móricz Zsigmond: Lúdas Matyi; Sardou: A szókimondó asszonyság; Grillparzer: Medea; Werfel: Musa Dagh negyven napja (Török Tamás dramatizálásában hazai ősbemutató); Scserbakov-György Ágnes: Nem bánok semmit (musical E. Piaf életéről). – Irod. Illés Jenő: Búcsú V. Gy.-től (Film, Színház, Muzsika, 1980. dec. 13.); Adatok V. Gy. pályafutásáról (Győr, 1985); Cenner Mihály: Hivatás és küldetés. V. Gy. emlékezete (Műhely, 1986. 3. sz.); Pió M[árta]: A színháznak élt (Kisalföld, 1986. júl. 11.).
