Várady Imre
Várady Imre (Nagybecskerek, 1892. júl. 3. – Róma, 1974. aug. 24.): irodalomtörténész, egyetemi tanár. A bp.-i tudományegy.-en m.–német szakot végzett (1914), doktorált (1917). 1919-től 1927-ig a szombathelyi főreálisk.-ban tanított, majd 1927–1936 között a római Collegium Hungaricum főtitkára volt. Hazatérése után a szegedi egy. tanára lett, az olasz filológiai tanszék vezetője (1936–40), dékán (1939-40). A Dugonics Társaság elnöke volt. A II. bécsi döntést követően a kolozsvári egy. tanára lett. 1944-ben elhagyta az országot és Olaszo.-ban telepedett le, a bolognai egy. tanára volt (1944–67). A Bolognai Tudományos Ak. r. tagja (1944-től), a Nyelv- és Történettudományi Osztály titkára. Nyugdíjazásától Rómában élt, a római Katolikus Szemle munkatársa volt. – F. m. A legújabb olasz irodalom (Szombathely, 1925); Grammatica della lingua ungherese (Roma, 1930, Firenze, 1949); Az olasz irodalom kis tükre (Bp., 1931); L' Ungheria nella letteraturn italiana (Roma, 1931); La letteratura italiana e la sua influenza in Ungheria (I–II., Roma, 1933-1934); Docenti e scolari ungheresi nell'antico studio bolognese (Bologna, 1951); Teatro ungherese (Milano, 1956); I drammi storici di László Németh (Bologna, 1960). – Irod. Miscellanea di studi dedicati a Emerico Várady (Bologna, 1966).
