Viszota Gyula
Viszota Gyula (Ercsi, 1871. febr. 5. – Bp., 1947. jan. 11.): tanár, irodalomtörténész, az MTA tagja (l. 1913, r. 1932). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte, 1882-ben doktori, 1895-ben tanári oklevelet szerzett. Utána tanár Sopronban és Bp-en. 1917-ben főig.-vá nevezték ki és a vallás- és közoktatásügyi min -ba rendelték be a középisk. ügyosztály vezetésére. Irodalomtörténeti értekezései a Budapesti Szemlében jelentek meg. Főleg Széchenyi munkásságával foglalkozott, rendezte az MTA Széchenyi-múz.-ának anyagát, kiadta a Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai c. sorozatban Széchenyi naplóját, sajtó alá rendezte Széchenyi művét, a Garatot. – F. m. Széchy Mária a drámai költészetben (Bp., 1892); Fessler hatása Kisfaludy Károlyra (Bp., 1900); Gr. Széchenyi István és Sopron vármegye (Bp., 1902); Kisfaludy Károly ) hagyatéka (Bp., 1903); Gr. Széchenyi István és a magyarországi lóversenyek megalapítása (Bp., 1904); A Stádium megjelenésének és eltiltásának története (Bp., 1905); Révai, Verseghy és a tiszti szótárak (Bp., 1905); Széchenyi István és a pesti hengermalmok (Bp., 1910); Széchenyi és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (Bp., 1910); Széchenyi politikai programtöredékeinek keletkezése és hatása (Bp. 1916); A Széchenyi-híd története az 1836:26. t. c. megalkotásáig (Bp., 1935). – Irod. Bártfai Szabó László: V. Gy. (Századok, 1947.)
