Vitális István
Vitális István (Pusztaszenttornya, Orosháza, 1871. márc. 14. – Bp., 1947. nov. 9.): geológus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1920, r. 1945). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte. 1893-ban Lóczy Lajos mellett tanársegéd a műegy.-en. 1894-től rövid ideig Bp.-en, majd Selmecbányán volt gimn. tanár. 1903-ban a selmecbányai főisk. adjunktusa. 1912-től a selmecbányai főisk-n előbb az ásvány-földtani, 1923-tól Sopronban a földtan-telepismereti tanszék tanára. 1919 – 20-ban rektor. Szerepe volt a főisk: nak műegy.-i rangra emelésében. 1941-ben vonult nyugalomba, 1942-ben a Magyarhoni Földtani Társulat tb. tagjává, 1945-ben elnökévé választotta. Részt vett a Balaton környékének tanulmányozásában, az Erdélyi-medence, az Egbell környéki és kárpátaljai szénhidrogénkutatás földtani felvételeiben. Fő eredményeit a szénkutatás terén érte el. Javaslatára tárták fel a nagyegyházi, a zircijásdi, az esztergomi-ligethegyi eocén barnakőszenet, a Magyaregregy-Nagymányok közti liász kőszenet stb., felkutatta a mátraaljai pannóniai fás barnakőszéntelepeket. – F. m. A balatonvidéki bazaltok (Bp., 1911); Magyarországi magnezit előfordulások (Bány. és Koh., L. 1914); Új eocén szénkincs Németegyházán Bicske határában (Bány. és Koh. L. 1927); Halimbnvidéki bauxitok és hasznosításuk (Bány. és Koh. L, 1932); Recski arany-, ezüst és rézércbánya (Bány. és Koh. L. 1933): Úrkúti mangánérct (Bány. és Koh. L. 1935); Csonkamagyarországi földgáz- és földolajkutatás eredményei és kilátásai (Bány. és Koh. L. 1937); Kátrányos barnaszén a Mátrahegységben (Bány. és Koh. L. 1946); Szénkészletünk, a vízveszély és a védekezés (Bány. és Koh. L. 1947); Oligocén, eocén és paleocén fényes barnaszén felkutatása a Magyar Középhegység dunántúli részéhen (MTA székfoglaló, Bp., 1947). – Irod. Jakoby László: V. I. (Bány, és Koh. L, 1947); Vendel Miklós: V. I. emlékezete (Földtani Közl., 1947).
