Weigl Ernő
Weigl Ernő (Budjevina, 1900. márc. 22. – Bp., 1975. márc. 8.): vaskohómérnök. Oklevelét a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főisk.-n szerezte (1925). Három évig a főisk. fizikai-elektrotechnikai tanszékén tanársegéd. 1928-tól a Diósgyőri Vasgyár (ma Lenin Kohászati Művek) elektroacélművében üzemmérnök. Ebben az időben szabadalmaztatta a MÁVAG-Weigl (Magy. Áll. Vas-, Acél- és Gépgyárak Rt.) kombinált elektromartin kemencéjét. Takarék acélok címmel, a nyersanyaghiányos időkben különösen aktuális szakkönyveket írt. 1952-től folytatta műszaki tevékenységét. Rövid ideig a Csepel Művek Acélművében az elektroacél-üzemet vezette, majd visszakerült Diósgyőrbe, és itt 1954-ben a gyár főmetallurgusa lett. Számos újítás és szabadalom fűződik nevéhez. Újfajta szerkezeti és gyorsacélok fejlesztését, a kemencék dolomitbélésének kialakítását, nagyobb hőellenállású tűzálló téglafajták gyártását szorgalmazta. A Bányászati Koh. L.-okban 17 tanulmánya jelent meg, s az olvasztárok részére is írt szakkönyveket.
