Weil Emil
Weil Emil (Dombegyháza, 1897. febr. 19. – Bp., 1954. nov. 2.): orvos, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1949). Orvosi pályafutását röntgenológusként kezdte. 1928-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba; egyike volt a szocialista orvoscsoport megalapítóinak. 1932-től Csepelen dolgozott az ottani üzemi kórház röntgenlaboratóriumában. 1936-ban kommunista szervezkedés vádjával letartóztatták és 10 évre elítélték. Több, mint 9 évet ült börtönben. 1945 után részt vett az Orvosszakszervezet létrehozásában, jelentős szerepe volt a m. orvostársadalom mozgósításában és a szocialista egészségügy építésében. Ő keltette újból életre az orvosi sajtót. Szorgalmazta az orvosok és egészségügyi dolgozók közös szakszervezetének megalapítását. A szakszervezet főtitkára az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke, ogy.-i képviselő volt, 1950 – 53 között a Magyar Népköztársaság washingtoni követe. 1953-ban az egészségügyi szervezés első ny. r. tanára lett a bp.-i orvostudományi egy.-en. Előadásaiban az egészségügy társadalmi vonatkozásai mellett az orvostudomány fejlődésének elvi kérdéseivel foglalkozott. Tiszteletére Weil Emil-emlékérmet alapítottak. – Irod. Szabó Zoltán: W. E. (Orv. Hetil. 1954. 46. sz.); Gegesi Kiss Pál: E. W. (Orv. Hetil. 1954. 46. sz.); Simonits István: W. E. (Orv. Hetil. 1954. 46. sz.); W. E. (MTA Biol. és Orvosi Tud. Oszt. Közl. 1956. 1 – 3. sz.); Rostás Oszkár: W. E.-ről halálának 10. évfordulóján (Orv. Hetil. 1964. 44. sz.).
