ács
ács – ‘a tető faszerkezetét készítő, gerendázatot összerovó, fahajót építő mesterember’: tetőács, hajóács. Származékai: ácsol, ácsolat.
Ótörök eredetű: türkmén agaccsi, kirgiz zsigaccsi, ujgur jagascsi (‘famunkás, ács’); ezek az agacs (‘fa’) szóból erednek a mesterségre utaló -csi képzővel. Nyelvünkbe agaccsi formában került; az intervokális g utóbb kiesett, a magánhangzó megnyúlt. A régiségben volt s egy-két nyelvjárásban ma is van a szónak álcs alakja; ez az inetimologikus l hang a köznyelvi ejtésből eltűnt, nem úgy, mint a bölcs és hold1 esetében.
