fenyít
fenyít – ‘(veréssel) büntet’; ‘‹régebben› fenyeget’.
A szó igei töve talán a fen ige palatalizált tőváltozatával azonos, mint a fenyeget esetében; erre mutat, hogy korábban volt a ~nek ilyen jelentése is. Más nézet szerint a ~ a fedd ige korai és valószínűleg eredetibb fegy alakjából ered, fegyít ⇨ fenyít hangváltozással. Bár ez a tő írásos emlékeinkben nem mutatható ki, az ilyen hangváltozásra van más példa is: megyek ⇨ menyek; ráadásul a ~ legkorábbi példái ‘int, dorgál’ jelentésűek.
