fenyő
fenyő – ‘tűlevelű, örökzöld fa’. Származéka: fenyves.
Ősi finnugor eredetű szavunk: zürjén ponel (‘fenyő’); cseremisz pinj (‘magnak hagyott fenyő’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. Az eredeti magyar fen- vagy feny- tő után álló ő, korábban ü talán kicsinyítő szerepű képzőelem.
