kaláka
kaláka – ‘önkéntes és kölcsönösség jegyében végzett csoportos munka’; ‘az ilyen munkát követő vendégség, mulatság’.
Az azonos értelmű román claca átvétele; a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldja. Végső forrása szláv: bolgár tlaka (‘esti összejövetel’), szerb-horvát tlaka (‘robot’), a románban tehát hasonulásos t ⇨ k hangváltozás történt.
