nyugat
nyugat – ‘a naplemente irányában fekvő égtáj’; ‘a tőlünk nyugatra eső országok’: nyugatra menekült. Származékai: nyugati, nyugatias, nyugatos.
A korábbi napnyugat önállósodott második eleme, a nyugszik ige főnévi származéka (mint jövet, kelet, menet). A napnyugat korábban azonos jelentésű volt a napnyugta szóval; idővel az elsőhöz az irány, a másodikhoz a ‘naplemente’ értelem rögződött.
