nyugszik
nyugszik – ‘mozdulatlanságban van’; ‘pihen’; ‘a sírban fekszik’: itt nyugszik… Származékai: nyugodt, nyugtalan, nyugtalanság, nyugtalanít, nyugtalankodik, nyughatatlan, nyughatatlanság, nyugvó, nyugoszt, nyugosztal, (valakinek a) nyugta, nyugtat, nyugton.
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból: vogul njont- (‘pihen’), osztják njógol- (‘alszik’), mordvin nuvamsz (‘szundikál’). A magyar ige az alszik tőtípusába tartozik. Nyug- tövét a nyelvújítás korában összetételi előtagként használták ‘nyugvó, nyugalmat adó’ jelentésben: nyugágy, nyugállomány, nyugdíj, nyughely stb. Lásd még nyugalom, nyugat, nyugta.
