sürög
sürög – ‘élénken tevékenykedve jár-kel, serénykedik’: sürög-forog. Származékai: sürgő, sürgés, sürgődik, sürgölődik.
A szócsalád sür- igetöve hangutánzó, illetve hangfestő eredetű, és rokoni kapcsolatban áll azzal a kiterjedt szócsaláddal, amelynek tagjaiban a gyors mozgás, forgás, sodrás, pezsgés jelentéseleme dominál, mint sarkall, serdül, serken és hasonlók. Esetleges ugorkori eredetükre nézve lásd szorgalom. A ~ gyakorító képzős származék. Lásd még sarj, sarkantyú, sellő, serény, sőre, surján, sürget, sűrű.
