süt
süt – ‘tűzön, forró kemencében vagy forró zsiradékban készít ‹ételt›’; ‘sugaraival hevít’: süt a nap: ‘lefelé irányoz’: lesüti a szemét; ‘‹tűzfegyverből› lövést ad le’: puskáját a vadra sütötte. Származékok és kapcsolt szavak: sütés, sütet, süttet, sütöget, sütkérezik, sütemény, sütöde; sül, sült, sületlen, sületlenség.
Valószínűleg ugor kori örökség: vogul set- (‘süt, ti. a nap’), siti (‘süt valamit’). A sül másodlagos forma, a fűt–fűl, hűt–hűl szópárok analógiájára alakult ki.
