Csajághy István, (csajági),
Csajághy István, (csajági),
orvostudor, kir. tanácsos, Cs. Sándor, a kalocsai érsekség uradalmi tiszttartója s Kézsmárky Erzsébet fia, Cs. Sándor csanádi püspök testvéröcscse, szül. 1813. aug. 15. Bács mezővárosban Bácsbodrog megyében; a gymnasiumot Kalocsán és Baján végezte; a bölcseletet és orvosi tudományokat a pesti egyetemen hallgatta; 1836-ban orvostudor és később Bácsbodrogmegye főorvosa lett. Az 1849. magyar kormány kórházi főorvossá Karczagra s néhány hónap mulva Nagyváradra nevezte ki. A szabadságharcz után visszaállíttatván a tiszai koronakerület, visszahelyeztetett előbbi főorvosi állásába Zentára, honnét bátyjának csanádi püspökké történt kineveztetése után Temesvárra költözött, hol mint a püspök háziorvosa s magán orvos működött 1860-ig, midőn bátyja halála után fürdőorvos lett Buziáson. Elbőbb az európai nevezetesebb fürdőket és az egyetemi kórházakat látogatta meg. 1886. dec. utolsóján ülte félszázados orvostudori jubilaeumát, mely alkalommal őt a budapesti egyetem jubilaris oklevéllel tisztelte meg; 1888. júl. pedig ő felségétől kir. tanácsosi czímet nyert.
Munkái:
1. Orvostudori értekezés a rokonszenvről. Pest, 1836.
2. Beschreibung der Buziaser Mineralwässer. Budapest, 1873.
Rupp, Beszéd 159.
Szinnyei Könyvészete.
Orvosi Hetilap 1887. 6. sz. 1888. 1037. l.
Kikindai Közlöny 1888. 41. sz. (Erödi Dániel.)
Ország-Világ 1888. 40. sz. arczk.
Orvosi Naptár 1890. 117. l.
