Gaul Károly,
Gaul Károly,
gépészmérnök és ipariskolai tanár, szül. 1854. nov. 28. Grabóczon Tolnamegyében; az elemi iskolákat Szegeden, a reáliskola alsó osztályait Nagy-Kikindán, a felsőbbeket Budán, a műegyetem gépészmérnöki szakosztályát pedig Budapesten 1879-ben végezte. Midőn a gépészmérnöki oklevelet megszerezte volt, 14 hónapig idehaza a különböző faipari ágak gyakorlati elsajátításával foglalkozott. 1881 elején állami ösztöndíjjal külföldre ment és Ausztriában, Németországban, Francziaországban és Belgiumban a faipar és az ipari szakoktatás tüzetesb tanulmányozásával foglalkozott. 1883. júl. haza kerülvén, a vallás- és közoktatási miniszter a budapesti állami ipariskolában szaktanárnak nevezte ki, hol azóta működik. Ugyanazon évben megbizta őt a miniszter a technologiai iparmúzeumnál szervezett ipari rajztanfolyam faipari osztályának vezetésével, 1893 óta pedig a m. kir. József-műegyetemen mint magántanár előadásokat tart. 1884-ben a kereskedelmi miniszterium kiküldte Bulgáriába, hogy ezen ország közgazdasági viszonyait tanulmányozza; 1885 tavaszán ismét Bulgáriába ment és az 1885. országos kiállítás számára a bolgár osztály azon kiállítási tárgyait vásárolta meg, melyek Bulgáriában beviteli czikkeket képeznek. 1890 óta a m. kir. technologiai iparmúzeumnál, szakvélemények, szaktanácsok adására s műszaki vizsgálatokra szervezett intézménynél, a faipari ügyekkel megbizott szakember.
Czikkei a Közgazdasági Értesítőben (1883–84. értekezések a faipar és faipari tanműhelyek ügyében), a Nemzet közgazdasági rovatában (1884. A cseh- és szász Érczhegység fa-háziiparáról), a Keleti Károly, A Balkán-félsziget némely országai és tartományainak közgazdasági viszonyai cz. művében (Bpest, 1885. a Bulgáriáról szóló czikknek, az iparra s egyéb közgazdasági viszonyokra vonatkozó része, mint az általa beterjesztett hivatalos tanulmányi jelentésnek kivonata), az Ipar- és Kereskedelmi Közlönyben (1887. Magyarország faiparának nyersanyagairól, A kettős ablakokról), az Építő Iparban (1889. A butor- és épületasztalosság az 1889. párisi nemzetközi kiállításon, 1893 Az asztalosműhelyek berendezése, 1894 A funérozásról), a Technologiai Lapokban (1889. Nehány szó butoriparunkról, Az enyv és enyvezés, Az ebédlő berendezése, Hintakocsik szerkesztéséről, A párisi világkiállításról, 1890. A faipar a bécsi gazdasági és erdészeti kiállításon, A fát megmunkáló gépek a bécsi gazd. és erd. kiállításon, 1892. A fürészek élesítéséről és kezeléséről, 1894. A famosaik gyártása, Az intarso gyártása), az Erdészeti Lapokban (1890. Ujabb szárító berendezésről, 1893. A bükkfának egy ujabb értékesítési eljárásáról, A fának, borítékfára (funér) való értékesítése), a Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében (1893. A bükkfa műszaki alkalmazásáról, Észrevételek M. M.-nek a hídépítési vasfajok szilárdsági viszonyai stb. cz. czikksorozatára, 1894. A nagy körút burkolatának kérdéséhez, A gőzőlésnek befolyása a bükkfa műszaki tulajdonságaira); a berlini Centrablatt für Wagenhauban (szakczikkek) és a Pallas nagy Lexikonában a faiparra vonatkozó czikkek.
Munkái:
1. Járóművek. Bpest, 1885. (Hivatalos jelentés a budapesti 1885. orsz. kiállításról IV. 2. füzet.)
2. A faipari technologia elemei a faipari kötések és kikészítési módok kivételével, Bpest, 1888. (Kőnyomat 4rét 176 lap ábrákkal.)
3. Az iskolapadok ügyének mai állapota. Bpest, 1889. (Különnyomat az Építő Iparból.)
4. Ókori kocsi helyreállítása a somodori sirlelet alapján. Bpest, 1889. (Különny. az Arch. Értesítőből és németül a berlini Archiv für Post- und Telegraphie-ban.)
5. Ókori kocsik helyreállítása. Bpest, 1890. (Különny. az Arch. Ért.-ből.)
Önéletrajzi adatok.
