Ordódy Sándor (ordódi),
Ordódy Sándor (ordódi),
az országos m. gazdasági egyesület pénztárnoka, Ordódy András megyei adószedő és Tóth Antónia fia, szül. 1813. okt. 8. Nagy-Máláson (Barsm.); gymnasiális és jogi tanulmányait Pozsonyban végezte s ezután szülőhelyén telepedett le s az atyja által neki átengedett birtokrészen gazdálkodni kezdett. Gyakorlatával kapcsolatban, nagyrészt német szakmunkák segítségével, a mezőgazdaságtan elméleti részét tanulmányozta. Gazdasága rövid időn belül a vidéken mintaszerűvé fejlett. A tagosítás alkalmával vonzalmat nyert a mennyiség- és mértan iránt; ezen ismereteit oly tökéletességre vitte, hogy a legfelsőbb mathesis terén önálló búvárlatokra képesítette magát. Búvárlatának legsikerültebb eredménye volt e téren: az elméletileg legnagyobb nagyítású optikai lencse elméleti kiszámítása, melynek a gyakorlati életbe átvitelén, bár eredménytelenül, haláláig fáradott. 1844-ben Barsmegye lévai járásának főszolgabirája lett. A szabadságharcz alatt honvéd volt és mint tüzér főhadnagy szolgált Bem hadjáratában annak befejeztéig. Visszatérve birtokára, azt a nagy-sarlói ütközet következtében teljesen elpusztítva találta; ehhez járult üldöztetése s az úrbéri munkaerő teljes megszűnése, úgy hogy kénytelen volt a birtokát bérbeadni s 1854-ben családostul Pestre költözött. A Gazdasági Lapoknak szorgalmas munkatársa volt, hol az ötvenes évek utólján és később is sok czikke jelent meg nevével vagy a nélkül; a szerkesztő távolléte alatt több ízben kisegítő szerkesztő is volt. 1861-ben az orsz. gazd. egyesület megválasztotta segédtitkárul és ezen állásával kapcsolatosan a Gazdasági Lapok segédszerkesztőségét is viselte. Végre 1863-ban az egyesület pénztárnoka lett és ezen hivatalban érte halála 1810. jún. 27. Nagy-Málnáson.
Czikkei a M. Gazdában (1842. Agitatio a mező-gazdálkodási haladás felé, 1843. A tudomány és művészet mezőgazdasági tekintetben, 1860. A földtermékenyítésről); a Kertész Gazdának is munkatársa volt.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 247. l.
Kertész Gazda 1870. 28. sz.
Galgóczy Károly Emlékkönyve. Bpest, 1884. IV. 150. l.
