Ordódy Tivadar (alsó-lieszkói ordódi),
Ordódy Tivadar (alsó-lieszkói ordódi),
esztergomi kanonok, Ordódy János megyei főjegyző és Rainprecht Mária fia, szül. 1801. szept. 14. Bagotán (Komárommegye); bölcseleti s theologiai tanulmányait a szent István papnevelőben végezte, ezután 1825. márcz. 26. fölszenteltetett és Nagy-Kérre ment káplánnak; innét 1828-ban Tardoskeddre, 1832. Bajóthra került hasonló minőségben; decz. 12. elnyerte a bajthai plébániát, 1837. ápr. 12. a kövesdit, 1848. alesperes, 1850. jan. 19, pedig drégelypalánki plébános lett. 1854. máj. 30. óta kanonok volt az esztergomi káptalanban és, miután a bazilika felszenteltetett, 1856 óta az első székesegyházi plébános s egyúttal a B. Szűz oltárának igazgatója. 1859-ben kapronczai apáttá neveztetett ki. 1862. decz. 31., a kortól és betegeskedéstől elgyengülve, lemondott plébániájáról. Meghalt 1864. márcz. 31. Esztergomban.
Költeménye van az Urániában (1829–32).
Kézirati munkája: Óda ő emin, Rudnay Sándor magyarországi herczegprímás tiszteletére. 4rét két levél (a m. n. múzeumban).
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 247. l.
Némethy, Ludovicus, Necrologium 153. h. és Series Parochorum 831.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 473. l.
