adoma
adoma: rövid, csattanós, vidám hangvételű prózai epikus műfaj. Szereplői nem konkrét történeti alakok, hanem egy típus elvont képviselői, pl.: a cigány, a csizmadia stb. Az adoma nem lép fel a konkrét hitelesség igényével. Tréfás fordulatokban gazdag, könnyed stílusú, gyakran él az irónia és a gúny eszközeivel. Az adoma kifejezést Erdélyi János ajánlotta az → anekdota magyarítására. Az adoma közel áll az anekdotához, a mindennapi szóhasználat gyakran egyező jelentésűnek veszi. A népköltészetben élő adoma mellett irodalmi adomát is ismerünk, különösen Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc művészetében. – Irod. Erdélyi János: Magyar közmondások könyve (Pest, 1851); Jókai Mór: A magyar néphumorról (Akad. Ért., 1860); György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai (Bp., 1934); Szalay Károly: Szatíra és humor (Bp., 1963).
Szemerkényi Ágnes
