borzfuvar
borzfuvar: a borzról (lat. Meles meles) országszerte ismeretes hiedelem, amely szerint az egyik állat a hátára fekszik, a másik pedig kukoricát, szőlőfürtöt rak a hasára, majd a fekvő borz farkát a társa a szájába veszi és mint a szánkót tovább húzza. A hiedelmet ismerik a hörcsöggel kapcsolatban is. Pethe Ferenc 1815-ben az alpesi mormotáról írta, hogy téli odújába hasonlóan hordja össze a füvet. A sündisznó a szőlőfürtöket leharapja, a bogyókat leszedi róla, széjjel teríti, belehengergődzik s így hordja el a vackába. A szénát, fát szállító borz- és hódpárról már id. Plinius (i. sz. 23–79) megemlékezett. Neckam Alfred 1180 körül írt De naturis rerum.. c. munkájában elmondja, hogy a kotorék kikaparásánál az egyik borz a másik hasára rakja a földet s társát lábánál fogva kihúzza a kotorékból a szabadba. A hiedelemmel egy óperzsa (1291) kézirat is foglalkozik, amely leírja és rajzban félremagyarázhatatlanul ábrázolja, amint a hanyatt fekvő patkány lábai között tojást szorongat, a másik patkány pedig farkánál fogva húzza a társát. A tojást szállító patkány esetét J. La Fontaine is feldolgozta egyik meséjében. A meséjének fennmaradására, terjedésére hatott a korábbi természettudományi irodalom. – Irod. Pethe Ferenc: Természet história és mesterségtudomány (Bécs, 1815); Pák Dienes: Vadászattudomány (I., Buda, 1829); Vajkai Aurél: Adatok a Bakony gyűjtögető és vadfogó életmódjához (Vasi Szle, 1938); Ley, W.: Animal Fables (Natural History, Vol. XLV. No. 2., New York, 1940).
Gunda Béla
